Határkő

Az elmúlt napok egyik legfontosabb híre volt, a felvidéki kettős állampolgárság elleni szlovák szabályozás várt eltörlése, azaz hivatalosan se lehessen senkit felelősségre vonni azért mert visszaveszi magyar állampolgárságát.

Végigjárta már a hirportálokat, hogy miképp is történt az eset - négy kormánypárti képviselő kiszavazott és így elnapolták a törvény tárgyalását, majd később bejelentették: kormányjavaslatként került a törvényhozás elé az ügy. - így nem mennnék most részletekbe.

Sokkal érdekesebb valójában az ami a hír mögött van - most erről szólnék pár mondatot.

Mint ismert Jan Slota, akit a szlovákai politikai élet aktuális magyarellenes vezetőjeként tarthatunk számon nemrégiben igen csúnyán összeveszett eddigi alelnökével, s mondhatni korábbi fő bizalmasával Anna Belusovával. Olyannyira, hogy utóbbit ki is zárták az SNS-ből, viszont a törvényhozásban továbbra is a frakció tagja maradhat.

Miért is fontos ez? Úgy tünik, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS)-en belül megbomlott tehát az eddigi - legalábbis látszati egység - Belusova szerint Slotával rövidesen vége lehet a "nagymúltú" pártnak. És itt jön a képbe az állítólagos "renitensen kiszavazó" 3 SaS-es képviselő szerepe.

Sulik és Matovic

Fotó: Bumm.sk

Azért beszélek most már csak 3-ról, mert elképzelhető, hogy negyedik - más pártban ülő - társuk csak ostobaságból nyomott nem-gombot a minap, míg a három renitens, élükön Igor Matovic-csal egyáltalán nem "észjátszásból" tették amit tettek.

A fent említett Belusova egyébként tavaly nyáron nemes egyszerüséggel pofonvágta az SNS babérjaira törő "új antimagyart", az Új Szó cikke szerint.

Nézzük az opciókat. Egy mélyrepülésben levő SNS-sel állunk szemben, amely Slotával úgy tünik nem képes a megújulásra, miközben mögötte jelentős számú szavazóbázis van. Azaz ha az SaS "gesztust tesz" az ortodoxok felé, akkor szavazatokra tehet szert  a táborukban úgy, hogy közben nem veszít jelentős számú "saját" szimpatizánst sem mert nem a fő sodrás azaz nem a párt hivatalos vezetése ment szembe a kettős állampolgársággal.

Azon túl tehát, hogy a figyelem most Matovic-ra - mint kvázi új magyargyűlölő-politikusra irányult, egy jól megkoreografált lépéssel akár az SaS is pozicionálhatta magát tudatosan az SNS-pozicióira és szavazóira hajtva abba az irányba, s mindezt anélkül, hogy nyiltan fel kellene vállalnia, vgy konfrontálódnia.

Lehet tehát, hogy egy ügyesen előkészített tudatos színjáték az ami jelenelg zajlik Felvidéken s így próbálhatna a zavarosban szavazókat halászni az SaS.

De az sem kizártható - sőt alaposan feltételezhető - hogy a pártalapítást fontolgató Matovic saját magát akarta inkább a nacionalizmust zászlaja alá pozícionálni, akkor pedig az SaS vétlen a történtekben.

Persze közben tudjuk, hogy igazából ennek a törvénymódosításnak valódi jelentősége nincs és nem is lett volna - azon túl, hogy demokratikusnak tartott országként elvárható lenne a gesztus az örök kerékkötő Szlovákiától - hiszen Budapest eddig sem adott információt egyetlen államnak arról, hogy az adott személy állampolgára-e azaz nyugodtan kérelmezheti bárki a Felvidéken ma is az állampolgárságot, valódi szankció nem fenyegeti ugyanis szinte lehetetlen ennek bizonyítása szlovák oldalról.

Az elmúlt napokban bejárta a magyar nyelvű kárpát-medencei sajtót az a hír, mi szerint Fidesz Kft. néven egy cég irodát nyitott a partiumi Szatmárnémetiben.

A név hasonlósága - illetőleg egyezősége - meglehetősen szembetűnő a magyarországi kormánypárttéval. Ráadásul azt is tudjuk: a budapesti kormánypárt nevét "felvéve" próbálnak "tanácsokat osztogatni" a kettős állampolgárságot ígénylők számára. Ráadásul pénzért.

Ez utóbbi tényt talán leginkább ügyeskedésnek mondhatnánk, mondván meglátták benne az üzleti lehetőséget, hiszen a bár nagy számú erdélyi tanácsadó irodák (így a konzulátusok, a Tőkés-féle EMNT demokrácia központjai, újabban pedig az RMDSZ szervezeti) valószínüleg nagy rohamra számíthatnak, így aki nem kapott időben észbe, hogy valamely várólistára feliratkozzon más különben vagy egyedül kellene eligazodnia a rendszerben, vagy pedig több hónapnyi várakozásra kényszerülne.

Persze a képlett ennél bonyolultabb, hiszen magát az igénylést csak előkészíteni lehet a tanácsadóknál, a konzulátusokon kívül a mai állás szerint benyújtani nem - igazából nem is értem miért - így aki a tanácsokat akár jó pénzért is megszerzi, mondjuk a Fidesz Kft-től még egy újabb procedúra során be kell, hogy nyújtsa azt. A szatmári térség esetében ez legkönnyebben a példánál maradva határmenti magyar önkormányzatoknál, vagy épp Nyiregyházán volna lehetséges.

Ehhez hasonló ügyeskedéssel, ha úgy tetszik szemfülességgel, találkozhatunk például az Egyesült Államokban is.

Az egyik erdélyi liberális hirportál, RMDSZ-es, de az Echstein-Kovács Péter által fémjelzett liberális irányzathoz tartozó kolozsvári publicisztája szerint ezzel még nincs is semmi probléma, hiszen az USÁ-ban a zöldkártya megszerzését is segítik hasonló szemfülesnek nevezhető vállalkozások, persze pénzért.

Kérdés már csak annyi: megfelelő felkészültséggel és ténylegesen segítő - és pénzszerző - szándék áll-e a kezdeményezés mögött? Ez esetben az agresszív névválasztás ellenére is elfogadható volna működésük, ha viszont csupán pénzszerzés és/vagy hiányos illetve félretájékoztatásban lesz majd része annak aki hozzájuk fordul akkor már sokkal inkább csalásról beszélhetünk.

A magyarországi kormányzat és kormánypárt viszont aligha tehet valamit is az ügyben, maximum feladhat hirdetést helyi magyar lapokban, és plakátolhat, hogy: figyelem ez a fidesz nem az a fidesz! De az átlag választóhoz, pláne a Szatmár vegyesen lakott területein, és számtalan román-magyar háztartásában (férj-feleség) még nehezebb ennek kommunikálása, hiszen a vegyesházasságban élők többsége nem is kíséri ilyen szinten figyelemmel a magyar nyelvű sajtót.

A román kormányzat segíthetne az ügyön: baráti gesztusként a magyar kormánypárt felé "oda legyinthetne" egyet annak a bizonyos Kft-nek, hogy "ejnye-bejnye". Persze sok minden nem változna, maximum más naptól létrejönne egy újabb vállalkozás mondjuk "Fidesz - KDNP Kft." néven.

Pénteken hosszú idő után ismét összeülhet Budapest a Magyar Állandó Értekezlet, a MÁÉRT. A hír mindenképpen örömteli.

A kommuniké szerint hat év után kerülhet sor ismét a MÁÉRT ülésére, melyet Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes hívott össze hét elején, azonban valójában 2004 óta is összeült a testület - legalábbis annak határon túli tagjai - miután az akkor magyarországi kormányzat szabotálta annak működtetését.

Az újáélesztett megbeszéléssorozat középpontjában mondhatni természetes módon  a kettős állampolgárság áll, és hangsúlyos szerep juthat az oktatási-nevelési támogatások kérdésének is. Ez utóbbi noha már lassan egy évtizede (2002. óta) létezik a gyakorlatban, azonban például a felvidéki területeken is a mai napig széleskörben ismeretlen ennek a lehetősége, s azt sem tudják pontosan, hogy miképp igényelhető.

Persze az említett felvidéki helyzez jóval másabb annál mint ami a többi régióban zajlik, ugyanis itt - 2003-ban, Medgyessy Péter miniszterelnök regnálása során, a magyar kormányzat olyan, előnytelen megállapodást kötött a szlovák állammal az státusztörvény alkalmazása kapcsán, amely nem tette lehetővé azt, hogy a felvidéki területeken is a családokhoz juthasson el a magyar álllam által folyósított oktatási-nevelési támogatás.

Szlovákia területén azt így a magyar iskolák szülői szervezetei kapják meg, s a hasonló néven ismert - de a családokhoz jutó pénzösszeg - egy civil szervezet a Rákóczi Szövetség révén, adományokból juthat el a Felvidékre, jóval kisebb mértékben mintha folyósítható volna az állami támogatás, mint például Erdélyben vagy a Vajdaságban, de működik a rendszer még Kárpátalján is, és a délvidéken is.

S ha már szóba került a Felvidék (vagy az érzékenyebb füleknek: Szlovákia) akkor álljunk meg egy pillanatra a HÍD-MOST párt kérdése kapcsán. Helyesen tette-e Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnökhelyettes,  hogy nem hívta meg a Bugár Béla vezette szlovák-magyar vegyes - más vélemények szerint asszimiláns - pártot?

Mivel, a hétvégi kárpátaljai voksolás, vagy éppen a nemrégi felvidéki referendum is rávilágított arra, hogy a határon túl élő magyarok már nagy számban érzik úgy, hogy nem szükséges számukra a magyar érdekképviseletet felvállaló politikai tömörülések támogatása - vélhetően azon okból kifolyólag is, hogy egyre kevésbé érzik magukat megfélemlítve és fizikailag veszélyeztetve nemzeti hovatartozásuk miatt, és egyre jobban elsajátítják a többségi nemzet nyelvét a felnövekvő új generációk - így egyre jobban el kell gondolkodnunk azon, hogy szükséges-e "eröltetnünk" a nemzeti alapú érdekképviseletet, vagy olyan összvér-pártoké lehet a jövő határon túl, amelyek döntően ugyan magyar irányítás alatt állnak, de beengednek maguk közé többségi politikusokat is.

Ilyen a HÍD-MOST is, melyet néhány hónapja döntő mértéken támogattak vélhetően a felvidéki magyarok is szavazatukkal, a parlamenti választáson elvérző MKP-val szemben.

Ha a fenti gondolatmenet jelenti a jövőt, akkor mindenképpen hibaként róható fel a regnáló magyar kormányzat irányában, hogy nem hívta meg a máért újraalakuló ülésére a magyar-szlovák identetású liberális HÍD-MOST pártot.

Ha viszont az önkormányzati választásokon javítani tud pozícióin, a gyakorlatilag arculatot eddig látványosan nem váltó MKP, és majdan vissza tud térni a pozsonyi törvényhozásba is - tehát visszaszerzi a magyar választók bizalmát - akkor bejöhet a budapesti kormány húzása, és talán minden eddiginél erősebb magyar érdekképviselet jöhet létre a következő időszakban.

Jelentős presztizsveszteség lesz viszont Budapest irányában a felvidéki magyar választók felé, ha a húzás nem jön be, és rövidesen újabb súlyos vereséget szenved az MKP a referendumon, a HÍD-MOST pedig élvezi tovább, vagy esetleg tovább erősíti preferenciáját a magyarság körében.

Kérdés tehát, hogy miképp értékelik majd a szlovákiai választók azt, hogy nem tekintik magyar pártnak Budapestnek - talán okkal - a MOST-pártot.

Ugyanakkor a MOST és az MKP rivalizálásának súlyos következményei lehetnek a helyi önkormányzati választásokban is, a képviselők számának esetleges drasztikus csökkenése mellett emblematikus veszteségek is érhetik a magyarságot, így nem kizárt az sem, hogy Komáromban is szlovák polgármester foglalja majd el a széket rövidesen.

A közeljövő tehát eldönti  a Felvidék mintján, hogy tovább élhet-e a huszadik századi tipusú erőteljes nemzeti politizálás a Kárpát-medencében - megerősítve az ismét egyre inkább nemzeti jelleget öltő budapesti kormányzat szándékával - vagy pedig új arculattal és "haladó", nyitott pártokkal lesz biztosítható a magyarság érdekképviselete, melyet nem zárják ki a többségi nemzeteket, s ezáltal talán saját problémáikat is közelibbé és érthetővé teszik számukra.

Zsigerből persze az én véleményem is az, hogy markánsan és széles mellénnyel ki kell állnunk a jelentős támogatással bíró nemzeti alapu pártok, így az MKP mellé is, de nem biztos, hogy kellőképpen érvényesülni tud majd ez a nézet, egy - az átlagot tekintve - lépésről lépésre kisebb nemzeti kötődéssel bíró határon túli (és azon belüli) fogadóközönségnél.

Nem a  többség, jelen példában a szlovákok tudhatják tehát megbuktatni a görcsös és megújulásra egyelőre képtelen nemzeti érdekképviseleti pártot esetlegesen, hanem sokkal inkább saját felvevőközönsége a magyar választók fordulhatnak el tőle, mert a személyes beállítódás, ha úgy tetszik a pénztárca egyre inkább fontos szerepet tölt be, s a nemzeti hovatartozás, és kötődés ebben az aspektusban csak másodlagos lehet a következő évtizedben. Ráadásul egyre drasztikusabban fogy a magyar határon túl is.

Azaz nem biztos, hogy csupán nemzeti alapú politizálásból meg lehet élni a jövőben, főleg akkor, ha van magyar alternatíva is az adott térségben élő választó előtt.

Ez tehát az a dilemma melyet fel kell oldania, és ezzel kell megbírkóznia a 24. órában a budapesti kormányzatnak, együttműködve a határon túli érdekképviseletekkel, erről is szól(nia kellene) a MÁÉRT(nak).