Három hét múlva kiderül, hogy jól döntött-e Budapest amikor a magyarok szavazataiért versengő két jelentős politikai alakulat közül kitartott az "ortodox" MKP mellett az Orbán-kormány, s nem az asszimilánsnak tartott MOST-HÍD pártot választotta.

Már ez első - 1998-2002 közötti - Orbán-kormány kapcsolata is hullámzó volt a határon túli magyar régiók pártjai irányába. De ezen igazán nem csodalkozhatunk, hiszen a határ túl oldalán is nagyjából ugyanolyan szervezető elv alatt csoportosulnak az emberek politikai preferenciák mentén mit anyaországi társaik.

Ezért is lehet valaki ugyanígy jobb, és baloldali, liberális vagy épp kommunista. Történelmileg - az anyaországinál nagyobb arányban megőrzött "emlékezet"-en túl, az elnyomók 1945 utáni kommunista beállítottsága viszont méginkább a jobboldal felé fordította a tömegeket, mint anyaországi társaikat akik ugyanezen terhet nem élték meg.

Az első kormányzati ciklusban még mind a négy jelentős régióban (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, és Délvidék) az egy a tábor, egy a zászló vezérelv alatt - legalább a választási siker érdekében - sikeresen csoportosultak "az erők" és szinte kivétel nélkül sikerrel véve az akadélyt.

A kilencvenes évek végén még - kívülről kevéssé érzékelhetően - csak belülről forrongott az MKP is, amely a kritikus pillanatokba rendre összezárt.

Aztán Bugár Béla elnöksége során valami láthatóan megtört a pártban. Noha korábban is elsősorban csak érdekházasság volt ez az eltérő nézetű magyar politikusok részéről. Bugár liberális felfogású pártvezetése ugyan hatékonyan gyűjötte be a magyar szavazatok jó részét mégis végképp megmérgezte a párton belüli viszonyokat.

Ennek lett az eredménye a 2010-es évben a nyílt szakítás mikor az elnökválasztáson alul maradó Bugár és társai elhagyták az MKP-t és szlovák társaikkal létrehozták az asszimiláns nézeteket erősítő MOST-Híd nevű, nyiltan két nemzetiségű alakulatot.

2010 őszén - az akkor már Csáky Pál vezette - az MKP nemcsak súlyos vereséget szenvedett a szlovák szavazatokat is bőszen begyűjtő MOST-tal folytatott presztizs-versenyben, de még a parlamentbe jutási küszöbtől is messze elmaradt a Felvidék egyetlen jelentős magyar pártja.

A MOST-párt pedig saját reményeit is túlszárnyalva - rengeteg magyar voksot gyűjtött össze - és a törvényhozás, sőt a kormány jelentős tagjává vált.

"A sokak szerint asszimiláns érdekeknek abszolút megfelelő tömörülés olyan, a térségi politikában nagy névnek számító magyar politikust tudott megnyerni maga mellé, mint az alapító Bugár, vagy éppen a komáromi polgármester Bastrnák Tibor.

Az MKP-vezetésből kiszorult magyarokon kívül, másod, illetve leginkább harmadvonalas szlovákok alkotják a tömörülés kemény magját, akik a bennük levő nacionalizmust, ha úgy tetszik zsigeri magyargyűlöletet kénytelenek elfojtani - ideig-óráig - a közös cél, a kormányzás érdekében.

Kérdés, meddig lesz képes erre a MOST parlamenti frakciójának tót fele, és mikor okoz majd nyílt és igen komoly konfliktust az összeeszkábált tömörülésben a nemzetiségi hovatartozás ténye." - írtam az akkori posztban.

Ezen kérdések nagy részére már részben válaszokat kaptunk. Miután a négy éves ciklus félbe szakadt azért maradtak még kérdőjelek bőven politikájukban.

Budapest az elmúlt szűk két év során a hallgatás politikáját folytatta velük szemben, s szinte - tán joggal? - tudomást sem kívánt venni a MOST-párt tevékenységéről, és végig és nyíltan - az immár Berényi József vezette - Magyar Koalíció Pártja mellett állt ki.

A számítás végül úgy tűnik bejött, hiszen a Fidesz által propagált felvidéki alakulat idő előtt újabb esélyt kapott arra, hogy visszakerüljön a pozsonyi törvényhozásba, ezzel helyreállítva megkopott renoméját.

Bő két hét múlva megtudhatjuk, hogy miképp dönt a felvidéki magyarság: bizalmas szavaz-e a saját maga érdekeit védeni hivatott pártnak, vagy pedig az asszimilánsnak tartott szlovák-magyar alakulat, esetleg tisztán szlovák pártok nyerik-e el támogatásukat.

Ha az MKP - amelynek jó esélye mutatkozik most arra, hogy visszatérjen a Parlamentbe - mégsem tudja megugrani a bejutási küszöböt, akkor a budapesti kormányzat igencsak gondba kerül, hiszen át kell gondolnia eddigi Felvidék-politikáját, s kénytelen-kelletlen fel kell venniük a kapcsolatot Bugár pártjával.

Ha viszont az MKP sikeres lesz és visszatér Pozsonyba, akkor Budapest is megnyugodhat, hogy jó helyre tette le vokság 2010-ben.

Márciusban tehát megtudjuk: jól döntött-e a Fidesz...